Gondolatok formavilágom hátteréről
Szobraimmal azt mondom el, amit szóval, vagy más kifejező eszközzel, nem lehet.
Az a képességem, hogy formákban gondolkodom, életem vezér fonalává vált oly annyira, hogy nem csak szellemem, hanem környeztem is sajátos egyéni formát öltött. Életerőm tudatalatti háttere a kíváncsiság párosulva a világra való rácsodálkozással. A külső hatások belső átértékelése, kő, fa vagy bronz tárgyakként jelennek meg létem határain. Az alkotási vágy kiváltsága, úgy érzem genetikailag kódolt bennem és a hozzám hasonló alkotó emberekben. Az átértékelt új forma, nevezzük, szobornak új környezetet teremt. Az én környezetem olyan, melyet életérzésemmel összhangban átalakítottam. Az életem során ért hatások befolyásolták formavilágom alakulását. Civilizációnkra történelmi távlatból tekintve a művészet egy olyan kikristályosodott kövület, ami többet mond el rólunk, mint bármely tárgyilagos tudományos elemzés. Elég ha ennek igazolására az egyiptomi szobrászatot összehasonlítjuk a göröggel, vagy a gótikussal és mindezt a jelenkor szobrászatával.
Szubjektív meghatározásom a szoborról egy mondatban sűrítettem:
"A szobor: átszellemült anyag, az élet káprázatával felruházott élettelen, anyagba kalapált extázis, csiszolt felületre izzadt érzelem, kristállyá dermedt életérzés, varázslat, üzenet, melynek anyagisága csak megjelenésében igaz"
Lehet, hogy a művészet kritikusok hibámul róják fel sokféleségem, meg a párhuzamosan művelt figuratív, és az átértékelt formavilágomat, de nem tudom beleélni magam divat irányzatokba, meg a másoknak megfelelni vágyó szerepbe. Megmaradok a formákban gondolkodó énemnél, a belső kényszerből születő szobraimnál.
Szobrászatom fontosabb szakaszai:
1. Metamorfózis
A kezdeti korszak másik fő alkotása a Büszke Nő. Itt a tartást, az anyaságot, a büszkeséget, a megalkuvásra képtelen erős női tulajdonságokat öntöttem stilizált formába. A következő lépésben ezeket szinte a nonfiguratívig absztraháltam. A kiindulás ebben a periódusban az "Ünnep" című munkám, melyet az "Anya és Lánya", "Menyecske", "Büszke Nő" és egyéb munkáim követtek. 2. Erdélyi életérzésA Ceusescu-diktatúrában a művészek csak metaforák segítségével mondhatták el a véleményüket a rendszerről; az írók például csak a despotához hasonló történelmi figurák ábrázolásával kommunikálhatták gondolataikat. Az igazságérzetem, és az a skizofrén állapot, hogy mást kell mondani, mint amit érzünk, hogy nem lehet nevén nevezni a tényeket, az igazságot, értelmetlené tette az életről való filozofálgatást és szűkszavúnak éreztem a szobrászatomat. Így változtattam át absztrahált formavilágomat egy figuratív, metaforikus kifejezőeszközé.
A "Harlekin" motívuma a bolondnak álcázott értelem, a túlélés egy testileg megalázott formáját jelképezi. A társadalomból kirekesztett azt a földet birtokolja, ahol éppen megáll, szabad, mert nincs semmije és senkije, így az igazat is kimondhatja, mert csak kacajjal sújtják mondanivalóját és ha éppenséggel pofon vágják, vagy belerúgnak, vigyorogva leplezi fájdalmát. Ilyen munkáim a "Megalkuvó Harlekin" , "A többarcú Harlekin", "A Manipulált", "A Maszk". A "Szemben önmagunkkal" és a "A meghasonlás" című szobrok a lelkiismeretünkhöz szólnak, és arról a vizsgálódásról mesélnek, hogy mennyire maradtunk hűek erkölcsi normáinkhoz. 3. Átlényegült Formák.
Marosvásárhelyről az Anyaorszába való költözéskor, meg a rendszerváltás vélt szabadsága, új formavilágot ébresztett bennem. Az érzések kavalkádja új tudatalatti képzetársítások, absztrahálási folyamatok szülőhelye lett. Így születtek főleg bronzból készült alkotásaim dekoratív csiszolt felülettel, környezet meghatározó, életérzésünkhöz igazított formák, mint az "Extázis", "Tájnéző", "A nagy ölelő","Lovag", "Múzsa" stb. című szobrok. 4. Aktuális szobrokA legújabb szobraim az előző korszakok folytatásaként születnek. Diénes Attila |