Riport

Jokesz Antal

(Tea, ropi, sör, Sanyo a magnó, most fordítom a kazettát, play-record le, és Dienes:)

?Az ember magával cipeli a múltját, ahogy mi Marosvásárhelyt, ahol nagyon jól megvoltunk egy ideig. Olyan kis- vagy középpolgári város volt, cselédekkel, festő orvosokkal, művészetpártoló mecénásokkal, kisvárosi szokásokkal, esti korzózásokkal?

Mindez a hetvenes évek közepéig tartott. Ceausescu hatalomra kerülése még ideológiailag felszabadító halással volt a kezdeti éveiben. Nem foglalkozott a művészettel, nem is értett hozzá. Románia akkor kezdett több szempontból is szembe helyezkedni a szovjet birodalmi elvárásokkal, és nyitni a nyugat és Amerika felé. Ez a művészeti életre is jótékony hatással volt. Például, Brancusinak a nevét sem volt szabad azelőtt kiejteni, akkor meg kezdtek beáramlani nyugatról a kiállítások. Henry Moore Bukarest-ben!??

A problémák akkor kezdődtek, amikor Ceausescu elkezdett keletre is kirándulni és megirigyelte azt a személyi kultusszal járó hatalmat, ami főleg Kínában volt akkoriban. Ráadásul belülről az elvtársak kezdték imádni, ezért hozzálátott a hatalmi pozíciójának bebetonozásához. A baj és a fekete korszak akkor kezdődött a művészetben is, amikor megnyilatkozott. Mindenki elkeseredett, a művészek nagy része csomagolni kezdett? A mi generációnk és az utánunk jövők - itt a MAMŰ-re és főleg Elekes Károlyra és kortársaira gondolok - nem volt megalkuvó.

Azt hallottam, te jól éltél Marosvásárhelyen, volt munkád, olyan is amiért nem is akármennyit fizettek?

Pénzért is lehet gondolkodni és dolgozni. Elvállaltam a Pelesi-kastély lepusztult berendezésének restaurálását, amihez senki nem mert hozzányúlni. Akkor pedig már olyan állapotok voltak, hogy ha nem sikerül, elvisz-nek? Megnéztem és kitaláltam, hogyan fogom a préselt, festett cordobai bőrkárpitot helyrehozni.

Szinte minden ágát-bogát érintetted már a művészetnek: szobrászat, festészet, szőnyeg, bútor, bőrdíszmű, restaurálás, stb. Van-e benned valami meghasonlottság akkor, amikor nem belső, művészi motíváltság mozgat, hanem kifejezetten áruként hozol létre valamit?

Szobrot soha nem csináltam úgy, hogy el kell adni. Egyébként engem a kíváncsiság hajt: anyagokat megismerni, vagy egy folyamat kiélése, aminek folytán eljutok az absztrakcióig. Egy bizonyos következetes magatartás egy egész irányzatot, formavilágot tud szülni. A szobor környezetteremtő. Minden embernek megvan a lelkülete és ezt kell alátámasztania a környezetének is. Ha ez a környezet mond is valamit, és nem csak dekoráció, az már plusz, nem csak tárgy, de szellemet is tükröz. A szobor azt közvetíti, amit nem lehet szóban elmondani: a tapintás érzékiségét.

A művész, szobraival kapcsolatban került bármiféle szexszel, erotikával való párhuzamba állítást vulgáris értelmezést. Erre a megközelítésre csak annyi szalagot kellett pazarolni, amíg be nem jött a szobába a - szinte korszakot meghatározó - asszony, (múzsa?) és társ? Kinga három perc alatt kimerítően elrendezte a művészi intuíció kérdéskörét: Van Attilában egy adag prűdség, ami a szobrokban szabadul fel. Az újjaival lát, nem bőrt érez, hanem formát? A nők meg hiába vesznek magukra akármit, vele minden nő ?csurdén? - mezítelenül - jön szembe az utcán?

Ismét lefutott a szalag? Katalógusból idézek egy kritikust - egy nőt -, Olga Busneag-ot: ?Nincs szüksége a szobor nagyságának növelésére ahhoz, hogy monumentális legyen, hogy megerősítse a szobor és tér kapcsolatát. Szobrai meggyőznek a kisplasztika és a monumentális szobrászat művészi kategóriáinak esetlegességéről. Három formacsalád fedezhető fel Dienesnél:

  1. Vénusz: nő és virág képzetek
  2. Metamorfózis: Daphné mítosza
  3. Totem organikus konfiguráció, szobrászati lágyság.

Szigorú, expresszív alkotói program jellemzi, formai letisztulás, a hierarchikus formák felértékelődése és diszkrét erotizmus, mint állandó életforrás?) Sokat tudnak a nők is Dienesről?

Jokesz Antal