Formák belső és külső térben

Gopcsa Katalin, 2009


Diénes Attila stúdiumai a görög?római m?vészeten alapuló szobrászatban gyökereznek. Székelyföld leveg?jével szívta magába az ott él? fortélyos mesterek leleményes kézügyességét. Tudatos m?vészi munkásságára dönt? hatással volt a huszadik század konvencióktól elszakadó szobrászi látásmódja.

Rendkívül változatos anyagokat (fa, k?, márvány, alabástrom, bronz, cink, agyag, textil) és megmunkálásokat alkalmaz kikristályosodott tartalmú m?veinek megteremtéséhez. Egyszer?, organikus vagy elvonatkoztatott formái ? jelek, s akárcsak figurális és antropomorf m?vei, a vitalitás és harmónia eszményér?l szólnak.

Diénes Attila egyik legkorábbi m?ve egy ?smonstrum. Totem: egy neolitikus idol. Árkoson áll ?rt ez a Totem, a szabadban, a világosság és a napfény csakúgy hozzátartoznak, mint a zord táj hegyei. Másik Totemje likacsos-érdes felü let?, szintén ?skori, természeti népeket idéz, archaikus törzsi kultúrák kultikus tárgyállítási késztetését. Bár legtöbb kiállításán szerepel, a fotókon el?szeretettel az a kép látható, amelyen ez a Totem (a Totem 2) a szabadban áll. Elgondolkodtató, hogy a m?vésznek sok szobra valójában a szabadban találta meg a helyét, ott érvényesül igazán. Elementáris erej? a Zalaegerszegen álló durva felület? hulladék anyagból (vas) készített Sámáncsali is. A kultúrák mélyrétegei felé való vonzódását jól jellemzi egy interjúban elhangzott mondata: ?Szakócát kell csinálni és elölr?l kezdeni mindent!?

Antropomorfizált k?alakzatok képezik az alapját legújabb, Ajkára készített köztéri emlékm?együttesének is: az információkat hordozó (egyes településekre vonatkozó) bronzok hordozói olyan figurális motívumokat idéz? k?alakzatok, melyeknek jellé váló alapformáit Diénes korábbi faszobrairól, alabástromszobrairól és makett- vázlatairól (A t?z ünnepe) ismerhetjük, így egyben azonban olyan min?ségileg más, közösségi összértéket is képviselnek, amelyek megértéséhez a néz?kt?l vizuális mondanivalók iránti nyitottság kívántatik ? kérdés, hogy megvan-e, vagy id?nek kell eltelni, amíg ezt a kompozíciót teljes, ki nem mondott tartalmaival együtt elfogadják.

Diénes ösztönös hozzáértéssel kezeli az anyagot. Egy másik korszakához tartozó m?vek, akár márvány, alabástrom, akár bronz, vagy fa az anyaguk, az anyag formáinak szükségszer?ségét követve (Constantin Brâncus¸ i) sima felület?ek, fényesre polírozottak. Gazdag formai leleményesség nyilvánul meg abban, ahogy a természeti, emberi, állati, növényi formák fokozatos absztrahálásával átalakulnak és a szerves élet képzetét kelt? sokszor emblémaszer? m?veket alkotnak, melyek a létb?l kiindulva a létezés kérdéseire adnak plasztikus jellé váló válaszokat. A dinamikus-ritmikus elemek összjátéka attól függ?en, hogy milyen gondolati-szellemi konstellációban jelennek meg, hol mértaniabsztrakt (gondolok itt a metafizikus kompozíciókra), hol organikus nonfiguratív elemekkel igyekeznek felfedni a kapcsolatokat és vitális izzó GOPCSA KATALIN Formák belső és külső térben Szék, (fa, 80x60x70 cm), 1986 Formák mágneses térben ? részlet (haut lisse gyapjú, 280x200 cm), 1980 életteliséggel megjeleníteni az utalásokat.

A Diénes-féle autonóm szobrászi nyelv alapszókincséhez hozzátartoznak ezek a jellé váló formák, melyekbe az anyag ? alabástrom, fa ? erezetének, hibáinak organikus rajzát is belekomponálja, és az élet szerves növekedésének érzékeltetésével az organikus forma érzetét kelti.M?veinek kihívó erotikája is a fétisekével rokon.

A m?vész a huszadik század szobrászatának m?vészetet átalakító forradalmát saját formavilágának kísérletein keresztül tette magáévá. Leg - újabb munkáinál ezeken a szintén jellé válássá alakuló áttört bronzszobroknál a lyukat, az áttörést, az üres teret is a szobor részeivé alakítja és szinte maszkszer? formákat teremt.

Külön jelent?s fejezetet alkotnak a szobrász életm?vében a figurális kompozíciók ? most ismét születnek ilyen m?vek, metaforaszer? komponálásmóddal. Így reflektál a világ aktualitásaira a szobrász, tömören, de túllépve a ?mai kocsmán?, nem foglalkozik napi, azono sítható aktuális részletekkel. Erdélyi életérzés címet adott ezeknek a korábbi korszakban született figurális munkáknak Diénes Attila ? napjainkban újrafogalmazza ezeket a témákat, más anyagban megjelenítve ?ket. Köztéri m?vei közül a Magyarpolányi emlékm? drámai hatású figurái rokoníthatók ezzel a megfogalmazásmóddal: egy monumentális színtér tragédiákat hurcoló néma szerepl?i ?k, az Erdélyi életérzés testvérfigurái.

Kiállításokon ritkán szerepelnek Diénes Attilának torzói ? hisz a tökéletességre való törekvéssel nehezen fér meg a befejezetlenség vállalása. Mégis, meglep? ezeknek a torzóknak expresszív ereje: Az értelmetlen filozofálgatás... 2004-b?l származó töredéke a létezés öntudatlan mélység? objektuma, amikor a már individuálissá váló (már saját arccal-személyiséggel rendelkez? ) lény még nem eszmél öntudatra, Lakásenteri?r, 2009 vagy az anyaggal még összeforrott Várakozó n?, a meg nem formált test és a síkok egymásutánjából tömbbé súlyosított fej együttes arányai, az ül? figura félig megmunkált alakja a várandósságot, az élet titokzatosságát, rejtelmességét is sugározza.

Diénes életm?vét tekintve sokszor az az érzésünk, mintha több, közös alapokról induló m?vésszel állnánk szemben: az összkép: több stílustiszta korszak együttes jelenléte ? megléte, melynek egy sajátos eklektika a jellemz?je. Egészen külön fejezete az életm?nek a bútortervezés. Diénes bútorainak korai, egyedi darabjai fából készültek, a puritán szobrászi nyelvet megteremt? huszadik századi ideál: Brâncus¸ i nyomán, ezek rusztikus megfogalmazással paraszti környezetet imagináló bútorok. Kés?bbi megoldásai olyan enteri?rök, melyek ötvözik a kortárs praktikusságot (síneken futtatott polcrendszerek, mosogatógépek, t?zhelyek stb. bekomponálásával), ugyanakkor fémvázra felvitt, legömbölyített, fehérre meszelt formáikkal egyedi kialakítású térformálások. A különböz? szín? b?rb?l készült, legömbölyített körvonalú ül?bútor-, illetve fotel-családok, melyeket feleségével, Diénes Kingával együtt készített, a legkorszer?bb, kisszériás design megvalósításai.

Diénes számára természetes a könnyed átjárás a sík és térbeli alakzatok között: plasztikai motívumait megjeleníti a nagyméret? haut lisse technikával készített gobelineken, és kubisztikus formákhoz való vonzódása intellektuális emelkedettséggel jelenik meg legutóbbi, 2009-ben Marosvásárhelyen felavatandó Bolyai-emlékm?vén is. Az euklideszi fundamentumra állított hiperbolikus és parabolikus felületekkel határolt mértani testek formáira ezeknek a formáknak állandóan változó árnyékai vetülnek: így ehhez a térgeometriai kompozícióhoz mintegy expanziójuk, társul az id? dimenziója.

Gopcsa Katalin, 2009