Genomformák születése a tárgyi világunkban

David Deutsch fizikus szerint a genom a világ belső megjelenítését tartalmazza - valamilyen virtuális valóságot, amely az evolúció évmilliói során jött létre. Más szavakkal olyan információ halmaz, amely tudomással bír saját környezetéről.

A genomforma az érzékelt informatív tudás belső szubjektív szűrön keresztül tárgyiasult alkotás. Olyan átlényegült organikus forma, amely szépérzékünket titokzatos képzettársítással virtuálisan elégíti ki. Az esztétikum a férfi - női tetszelgés evolúciós ősi, mondhatni állati eredetünk bugyraiból ered.

Tudatalatti tetszésnyilvánítással formáljuk azt a környezetet, ahol szellemünk jól érzi magát. Ez a környezet nem mentes az intim erotikus áthatásoktól, meg a praktikus kényelmet biztosító használati tárgyaktól. Együttesen adja az életérzésünkkel összecsengő környezetünket.

Én hiszek az evolúcióban, azon belül a tudat evolúciójában. Michelangelo "Az ember teremtése" a Sixtusi-kápolnában található freskójában, Isten érintése azt az isteni szikrát jelenti, ami felébreszti az emberállatban az "Éntudatot". Azóta is Isten bennünk él az által, hogy virtuális képet alakítunk ki magunkban a világról és az alkotás folyamatában megteremtjük a magunk élhető (vagy nem élhető) világát.

 

Alkotás alatt nem csak a művészeti alkotásokat értem, hanem minden építményt, tárgyi világot, amit isteni mivoltunk nélkül nem jöhetett volna létre. A tudatunk időtlen voltával cikázik a múlt és jövő között felfogva és átértékelve a környezetét, hol reális alapokon, hol a művészet szintjén, belső énünkön átszűrve, átlényegítve, újrateremtve; zenekét táncként, prózaként, képként és nem utolsó sorban konkrét formaként.

 

Az alkotás nélkül a társadalmunk hangyabolyhoz hasonlítana. Egyetlen reményünk az életben maradásunkhoz a tudat evolúciója, az alkotó lényünkön keresztül.

Diénes Attila